A hirudoterápia – az orvosi piócás kezelés történelme

És milyen a jelen?
Egyértelműen lehet mondani, hogy a 19. és a 20. század áttörő volt a hirudoterápia fejlődésében. Ehhez a tényhez legfőképp a tudósok és a modern kutatási módszerek járultak hozzá, mikor már nem volt szükséges vakon megbízni az őseink tapasztalataiban, hanem lehetséges volt minden információnak utánanézni a rendelkezésünkre álló és folyamatosan fejlődő tudomány alapján, tehát a biokémiai és biomolekuláris folyamatok szintjén. Ezt a feladatot a legjobban Oroszországban mentették fel, ahol a történelmi okoknak köszönhetően megfelelőek voltak a körülmények az adott kutatáshoz. Ma a hirudoterápia szintje Oroszországban és Ukrajnában jelentősen meghaladja a többi országot a világban.

Végül még megemlítem, hogy egyes kutatók az orvosi piócás terápiát olyan jelentősnek és inspirálónak tartják, hogy vállalkoztak egy úgynevezett mechanikai pióca kifejlesztésére. Egy készüléket, mely hasonlóan fog működni mint a pióca, miközben az orvosok csak azokat az anyagokat fogják ellenőrizni, melyeket az orvosi pióca enged ki nyál helyett, és a kezelési hatást mélyebbre betudja vinni az emberi szervezetbe. Ahogy mondják: „A pióca csak egy bizonyos mélységig tud harapni. A mi késztülékünket viszont olyan mélyre belehet vezetni, amilyenre csak akarjuk“.

Gennadij Nikonov professzor az után, hogy meglátta az eredményeket az orvosi pióca kutatásból, egy nagy kérést hagyott hátra a következő generáció tudósainak – Az orvosi pióca tegnap, ma, holnap.