A pióca hatásmechanizmusa
Szinte már mindenki hallott a piócákról. Valaki úgy fél tőlük mint egy gyerek, valaki már fogta őket ki mocsárból, és vannak, akik a segítségével javítják az egészségüket.
A mai világban a hirudoterápia, azaz a piócás terápia, újra a népszerűség csúcsán van. Pedig ez semmi újdonság. Ez egy régi, de bevállt módszer, amit „örök klasszikának“ nevezhetünk.
A pióca hatásmechanizmusát a helyi érzéstelenítéshez lehet hasonlítani és a piócák igazából tapasztalt sebészek. Helyesen azonosítják a gyenge területeket a páciens testén és hatékonyan kezeli azt. Szikeként a pióca a fogait használlja. Igen, annak ellenére, hogy a piócák az annelida osztályába tartoznak, a létezése során kialakult az állkapcsa kitin fogakkal. Bár ezek az apró fogak és az állkapocs olyanok mint három kis malomkő, elegendően pontosan a 1,5 mm mély harapásra. A szívás idején érzéstelenítőt, speciális enzimet is engednek ki magukból, ami tompítja a fájdalmat. Így a pióca rászívodása a testre enyhe tűszúrásra emlékeztet.
A pióca, mint egy igazi orvos, nem feletkezik meg a biztonságról. Hogy a művelet sikeres legyen, szükséges a stabilitás és a pontosság. Ezt két tapadókorong biztosítja a test két ellentétes oldalán, mellyel rászívódik a páciens testére. Általában saját maga leválik, miután megtelítődik.
Még ha egyetlen egy pióca sem a világon nem rendelekzik orvosi diplomával, tapasztaltabb orvost nehezen találnánk. Hiszen a hirudoterápia története már Krisztus születése előtt elkezdődött.